vissza

      
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Tárlatvezetés

A Múzeum gyűjteményének válogatásakor az egyedüli meghatározó rendezőelv amely érvényesült az volt, hogy a köztes terek modellezéséhez a mű tartalmát illetően hordozó, méreteit tekintve pedig hordozható legyen.

Természetesen nem írhatom elő -és nem is kívánom előírni a tárlatlátogatónak- miként is értelmezze a műveket. De azért szeretném, ha sokan észrevennék a hétköznapokban rejlő, karnyújtásnyira lévő lehetőséget a köztes terekben való létezéshez.

 

 

Hervai Katalin

A tárlatvezetés Hervai Katalin Niemand (kollográfia+linómetszet színes, 1997, 35x60cm) képével kezdődik.
Egy, a homlokán Niemand (senki) felirattal bélyegzett önportrét látunk. Az arc egy lángoló, összegyűrt papírra emlékeztet. A mű élményalapja az elnyomás, az egyén szabadságának (beleértve: alkotói) megkérdőjelezése.

A Köztes Terek Hordozható Múzeuma szeretne rámutatni egy másik értelmezési lehetőségre is. Amennyiben nem vagyok senki, úgy lehetek sehol. A sehol számunkra azt a helyet jelöli, amely nincs, de mégis van, ahogyan a jelölésére használatos szó is létezik.

Simon Gergely
Simon Gergely munkája a szövegszerkesztő programok által ismert legkisebb betű használatával jött létre, mindössze egy kis nincs felirat, amelynek létezéséről mégis mindenki személyesen meggyőződhet: van.
A Niemand újratöltve, frissítve számunkra magatartás. Alapfeltétele a köztes terekben történő otthonos mozgásnak.
A Niemand valaki. Valaki, aki lát, akinek a látásmódja egyáltalán nem közömbös.
Kőnig Frigyes
Kőnig Frigyes Látótér (szitanyomat 30x62cm) című művén a jobb és a bal szem által érzékelt területet s a kettő összességéből létrejövő binokuláris látóteret figyelhetjük meg. (Gyakorlatilag ez az, amit a szemünk egy pontra fixálva érzékel.). Ez az élmény kiváló lehetőséget kínál egy összetett kérdés vizsgálatára, a nézőpontok közötti különbségek és hasonlóságok megfeleltetésére.
Varga Ferenc
Kő kontaktlencse - Varga Ferenc folyóparton talált kavicsból csiszolt magának egy pár kontaktlencsét, hogy a lehető legközelebbi kontaktust hozza létre ember és anyag között, hogy igazán közelről láthassa a követ. Meddig szűkíthető a szobrász és a kő, az alany és a tárgy közötti tér? Lehet belülről nézni a követ? Lehet belülről nézni saját magunkat?
A kontaktlencse viselésekor a térből elvett rész az érzékelés részévé válik, a tekintet a kőbe olvad. Ugyanakkor a köztes tér kizárása lehetetlen próbálkozás, mivel az anyag és a szellem közötti tér végtelen.

Kovács Kázmér
Kovács Kázmér műve, a Circus (tusrajz, 55x35cm) egy kifordított amfiteátrum. A nézőtér a semmibe tekint. A kifordítás következtében az oszlopsor egy udvart eredményez, ahol egy fát láthatunk (földben –feltételezhetően- a gyökér, köztes a törzs, égben a lomb). A falnak támasztva bicikli, a helyváltoztatás egyik lehetséges eszköze.
Szabó József
A semmiben, a Circus-ban komoly küzdelem zajlik. Elérkeztünk Szabó József művéhez, a Sziámi Birkózókhoz (vegyes technika, 85x68cm). Két egymásba nőtt test birkózik egy mindent megsemmisítő nyílás fölött. Egy értelmetlen viaskodás szemtanúi vagyunk, ahol csak vesztesek vannak. A legyőzött fél az összenövés eredményeként maga után rántja társát.
Pauer Gyula
A kő marad. Pauer Gyula, Utcakő pszeudo-mása (1971-1972 eleje, alumínium, 10x15x22cm).
Egy valódinak látszó de igazából álutcakővel, hiteles hamisítvánnyal van dolgunk. Rendeltetésétől eltérően járásra nem alkalmas a tárgy, közvetítésében az utca utazik.
Artur Tajber Walk’Man sorozat. Hamilton, Ontario 2005. február.
A város gondolataink, terveink geometriája. Az utcák a geometria rendszerébe irányítják a mozgást. Legyen most az utca az emlékezés tere. Hozzá igazodva egy olyan kép felszínén sétálhatunk, amely csak madártávlatból látható. Bár mozgásterünk keretbe helyezve, gondolataink a teret semmisnek tekintve áramlanak a térben. Az, hogy vannak emlékeink, nem feltételezi, hogy emlékeinkben kell élnünk.
Balla Zoltán
Tömeg van. Balla Zoltán papírból kivágott „emberkéi” a választás lehetőségével szembesítik a tárlatlátogatót. Szabad a papírból kivágott emberekre lépve megközelíteni a célt? (jelen esetben a kiállítást, de a cél akár terített asztal is lehetne). Csak mások személyes tereinek megsértésével tudjuk véghez vinni akaratunkat? Mennyit számít a másokért és önmagunkért vállalt felelősség? Gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel az akarat szabadságáról, a szabad választás lehetőségéről tehetünk tanúbizonyságot.
Jovánovics György
A Bagatell*(gipsz, 2004, 15x15x9cm) Jovánovics György műve. Relief (szobrászat és festészet között). Létjogosultsága kizárólag a köztes terekben, a fényteli közegben van. A fehér gipszfelületen a fény (amely a mű anyaga és egyben tulajdonsága) kelti életre és értelmezi a formát.
*A bagatella egyébként: csomagocska. A baga – batyu, csomag kicsinyítővel képzett alakja.
Maurer Dóra
Maurer Dóra is utazik. Overlappings (fa, tempera, 2002, 37x37cm) című művén egy, a repülésből ismert élménnyel találkozunk. Amikor a földet elhagyva a látóhatár fölé emelkedünk, az általunk pontosnak és kiszámíthatónak vélt geometrikus formák -meglepődésünkre- a térben torzulnak, az egyenesek meghajlanak. A képen látható három egymásra tolt szín-mező (piros, zöld, kék) a fedésekben új területeket képez. Az új területek színnel való kitöltése nem a színmezők kiegészítő színeivel történik, nem is a két határos szín keverékéből, hanem egy szubjektív
-alkotói- döntésnek köszönhetően ”barátságos” színek által. Dóra elmondása szerint olyan színek ezek, amelyek barátságban vannak a körülöttük levő színekkel.
Dabi István Mikolaj
Dabi István Mikolaj ”Kék vonal” (fotó, színes 12x17,5cm, fekete-fehér 16x24cm).
A Budapesti metró kék vonalán készült két fényképfelvétel vizsgálatakor mindjárt szembetűnik a különbség: míg az egyik (színes) egy spontán helyzet dokumentációja, addig a másik (fekete-fehér) felvétel, amely több évvel a spontán kép után készült, narratív fotó, szervezési precízitásra utal. A spontán felvételen a figura belógása a kapaszkodóról meglepődést vált ki a környezetében, míg a szervezett képen közönyt, ami egyébként fontos alkotóeleme a műnek. A narratív felvétel valamennyi szereplője nagyon közeli ismerőse, barátja, illetve családtagja Dabi Istvánnak.
Zagyva László
Zagyva László itthon-otthon keresésben Házat (aquatinta, 2004, 56x70cm) rajzol. A ház lebeg. Kívül-belül, minden oldalról közelítve homlokzattal találjuk magunkat szembe, tehát a hétköznapok gyakorlatának értelmében véve a ház lakhatatlan.
  Major János

"Perspektíva és koincidencia" (2007, papír, ceruza, tempera, 21x29cm).

„Ha ezt a jelenséget, melyet koincidenciának (egybeesésnek) lehet nevezni, geometrikus alakú tárgyakra alkalmazzuk, elérhető, hogy közös pontjukon kívül, még megfelelő éleik is egy egyenesbe essenek.  
Ez különösen megzavarhatja a térbeliség érzetét. Ha a három tárgyat külön-külön nézzük, azt látjuk, hogy egyik közelebb, a másik távolabb, térben a helyén áll, de együtt nézve őket olyan illúzió keletkezik, hogy a távolabbi tárgy az elől levőből kinőve, felette lebeg."  

Major János

Csákány István Lebeg a test is. Csákány István Lélekedények (olaj vásznon, 40x50cm) festményén a ”fogadó” és ”közvetítő” test: edény. A fogadó test-edény gravitációs erejével ellentétben nem lefelé, a földihez törekszik, hanem az égit keresve fölfelé irányul, majd azt megtalálva abból táplálkozik. Az edény tartalma, az ”égi táplálék” szemmel láthatóan hajnalpírként izzik.
Kerezsi Nemere Kerezsi Nemere Hajnal (kronofotográfia, 2005, 19x25cm) -a fény “ébredésének” ideje álom és ébrenlét között. Több felvétel egymásra helyezésének eredménye a kép, a fényvándorlás optikailag érzékelhető változásainak rögzítése az utolsó csillag fényének érzékelhetőségétől az első napsugár megjelenéséig a tájban.
Pierre André Ferrand
L’eau du Ciel ( Égi Víz )
2002. Május 23.
A formák, színek behatárolt tárháza nem lehet az alkotás és a képzelet szabadságának akadálya. Ha a festményt elforgatjuk, új képet eredményez. Lehet égi víz - harmat, vagy eső utáni táj, tó víztükre - a cím csak egy kapaszkodó. Az alkotói szándék szerint szabad az asszociációs felület.

Szentjóby Tamás

Testek szabad áramlása. Szentjóby Tamás, Kiemelés/5 (1969, papír, toll, írógép, 30x21cm). A hivatkozott cikkely szerint „Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni”.

Az államhatárok rajza önmagában absztrakció, hiszen konkrét vonala csak elvileg pontos (a valóságban többnyire csak hozzávetőleges). Az idézőjel nemcsak megkérdőjelezése a határzárnak, hanem kiemelése is: valaminek (a szabadságnak) a hiányára utal. 2005-ben sem kisebb a kérdés aktualitása, mint 1969-ben, legfeljebb a határvonalak rajzolata változik.

Ütő Gusztáv
Ütő Gusztáv Családfa 2 (print, fotó 20x30cm, 2005). A print valós híd létező és nemlétező emberek láncolatában a családfa első tagjától napjainkig. Valamennyien egy hosszú láncreakciónak vagyunk a termékei. A fotó a fiút és az őt tápláló alkotót, apát jeleníti meg -a folyamat aktuális (átmeneti) nyerteseit
Kaszás Tamás
Kaszás Tamás (objekt, cím nélkül) finom egyensúlyt teremt egy papíron átszúrt varrótű és az élén található ”porcica” segítségével.
Mécs Miklós

Tűréshatár. Mécs Miklós Legyen Ön is Messiás (2002) társasjátéka teljes részletességgel dolgozza fel az Evangéliumot. Minden csodatétel és példabeszéd szerepel a kártyákon vagy a táblán. A táblán olyan mezők is találhatóak, amelyek bár utalnak az Evangéliumra, eltérnek attól, s eltérítik az óvatlan megváltójelölteket. A kártyák közt is találunk hamis csodatételt és hamis próféciát. A három ”messiások” közül ugyanis kettőnek szükségszerűen célt kell tévesztenie. A második helyezett jobb lator, a harmadik bal lator lehet.

 

 

 

 

 

Kerezsi Nemere
2005. 11. 11

A művek ismertetése az alkotókkal egyeztetve történt. Felhasznált irodalom:
Kőnig Frigyes, Orbis Pictus Művészeti téranalízisek, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1997
Jovánovics, Corvina kiadó, Budapest, 2004
Boros Géza, A Szabadság kapujában -Kommentár egy Szentjóby-műhöz, Balkon, Budapest, 1999.

   

 

Impresszum / Archívum / A Múzeum / Kiállítók / English